(Még mindig nincs minden elég rendben ahhoz, hogy rendszeresen tudjak írni, de jó úton haladunk.)
Szóval a bizonyítvány osztás nem történt feszültségmentesen, pont azért, mert minkdenki kapott egy személyre szabott jegyzetet is az értékelőfüzet végén. Maga a bizonyítány sem csupán egy lista, amiben felsorolják, hogy a delikvens milyen értékjegyet érdemelt, hanem egy bonyoult kódrendszer két félévre bontva. Minden tantárgy több szempontból van értékelve: nyelvekből pl. hogy halad az olvasásban, írásban, szövegértésben, fogalmazásban, mennyire fejlődött a szókincse stb stb. Matekból ugyanez a számképekre, műveletekre, problémamegoldó képességre lebontva. Szóval igazi kis használati útmutatót kap az ember a gyerekéhez év végén. Amennyi becsvágy belém szorult, különösebben nem érdekel a gyerekek a bizonyítványa. VAlahogy úgy vagyok vele, hogy haladjon a gyerek a saját képességeinek megfelelően, jöjjön ki belőle minden pozitívum, szeresse amit csinál, és azon túl lesz valahogy. Szóva nem presztízskérdés a bizonyítvány. Inkább az a fontos, hogy a gyereknek legyenek saját céljai, legyen motivált, tanuljon meg tanulni, és ha ez megvan, akkor bárhol, bármilyen iskolarendszerben fel fogja magát találni. A saját önértékelése legyen elég szigorú, annál biztosabb és ösztönzőbb bizonyítvány nem kell.
Na, hát azt hiszem Imre és Miki osztálytársai közül nem sokan osztják ezt a bizonyítvány-semleges álláspontot. Minden szülő izgatottan lapozta az értékelést, és sokan össze is balhéztak a tancinénikkel. Próbáltam megérteni az érveiket. A legmegkerülhetetlenebbnek az tűnt, hogy az alsós bizonyítványokat magukkal viszik a gyerekek a felsőtagozatra, és a szerint kerülnek majd ilyen-olyan osztályba. És ott majd számít, hogy a tanítónéni azt írta a bizonyítványba, hogy a gyerek "jól" vagy "nagyon jól" haladt. El tudom képzelni, hogy a "nagyon jók"-hoz képest a "jók" másodrendű iskolapolgárok lesznek. Amilyen szomorú állapotban van a tanügy... Borzasztó lapátolás, presztízsharc megy az iskolákért, a tanárokért, pedig olyan gyerekhiány van, hogy ordít. És mégis korrumpálódott az egész tanügy, a felvételi rendszer.
Hát erre is csak egy anarchoid válaszom van, teszünk az elitre, az ilyen olyan divatiskolákra. Majd valami lesz.
Amúgy, így a poszt végén, be kell vallani, hogy Miki ugyan zuhant az év végén egy kicsit, elfáradt és nem tudott tanulni, de nincs baj vele, fel fog jövőre pörögni, és az egész éves teljesítménye összességében azt mutatja, hogy tud, ha akar. Imre pedig, egészen jól haladt. Én bízom bennük, ők is bíznak magukba a többi meg nem számít.
Hozzászólások