Ebattákról

Ebattákról, vagyis Imréről aki 1998-ban, Miklósról, aki 2000-ben és Gábor barátról, aki 2008 júniusában született. Az egyik csodabogár, a másik nagyfülű és a harmadik egész egyszerűen egy hős.

Naptár

május 2025
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31

Hozzászólások

  • Szorsa: Szia! Szóval olvastál, nem is tudtam. Bezárt, de meghívóval tudod olvasni továbbra is, csak kell e... (2011.02.19. 16:31) Le a pelenkával
  • ildiko78: Szia a harmadik gyerkőcnél én is meguntam a papírpelust, moshatóra váltottunk ha érdekel szívese... (2011.02.18. 08:24) Le a pelenkával
  • misspony: Hogy én mennyire örülök Nektek!!!!!!!!!! Mikor dolgoztam, naponta jöttem megnézni, vannak-e hírek... (2011.02.14. 10:43) Le a pelenkával
  • tsetten: Szia Rencsi, köszönöm! Szia Orsi, olvastalak, amíg be nem zártál, most is zárva vagy? (2011.02.12. 20:17) Szüléstörténet, Geréb Ágnesnek dedikálva
  • szorsa: Kedves asszonytársam! Nagyon meghatódva olvastam az írásodat! 6 otthonszületett fiú gyermekünk va... (2011.01.26. 12:53) Szüléstörténet, Geréb Ágnesnek dedikálva
  • Utolsó 20
br

Legjobb barátaink az állatok

2009.09.13. 16:15 tsetten

Meleg tüntetés

Címkék: imrológia

Néztük a híradóban a melegtüntetést, Imre nagyon elkötelezett híradónéző.

- Kik azok a melegek?

- Hát azok a fiúk, akik fiúkat szeretnek és velük szerelmeskednek, és azok a lányok akik lányokkal szoktak.

- És miért bántják őket?

- Mert sok ember nem tudja elviselni, hogy nem mindenki egyforma, azt szeretnék, ha a fiúk csak a lányokat szeretnék.

- Jaj, hát rettenetes, így viselkedni, hát nem szégyenlik magukat? (Érdekes, hogy a szégyent emeli ki mindig ilyenkor)

Gondoltam, hogy akkor most elkezdünk beszélgetni a melegekről, és a szexről, de nem, abszolút nem érdekelte, vagy természetesnek vette, amit mondtam neki. Viszont a tüntetés agressziója láthatólag megijesztette. Azóta gondolkodom, hogy miért így volt ez? Még nem érdekli a szex? Vagy igen, csak zavarba van? Vagy egy gyerek fejével teljesen kézenfekvő, hogy az ember szerethet fiút, lányt, vagy hüvelyknyi kis műanyagbábokat? Vagy az igazán félelmetes számára tényleg az utcai agresszió, amelyről szóló híradásokat tényleg mindig nagyon zaklatottan fogadja.

 

És ugyan ide tartozik a sorozatgyilkosság ügye. Főleg az az eset nyomasztja nagyon, amikor a kisfiút lőtték hátba. Sokszor visszatér rá, és felteszi a kérdést, hogy ki csinál ilyent és miért? Azt mondtam neki, hogy nagyon beteg emberek, mert egészséges ember nem bánt más embert, pláne nem egy gyereket. Ettől megnyugszik, a normalitásra való hivatkozással.

Azt hiszem, ez ugyan az a logika, amivel az agresszív utcai verekedéseket szégyenletesnek látja. Konvenció viselkedni az utcán. Konvenció nem ölni. Pláne nem gyereket. Pláne hátulról. A szabályok megnyugtatják. Vagy ha azt mondom, hogy a félelmetes dolgok attól félelmetesek, hogy nem szabályszerűek

1 komment

2009.09.13. 16:04 tsetten

Autizmus, agresszió

Címkék: imrológia

Sokat gondolkodom a saját és az Imre agresszióján (strukturális hasonlóságokat vélek felfedezni, ha csak nem tanulja tőlem intenzíven a viselkedési formákat).

Ami hasonlít:

- nem tudja kommunikálni, hogy mi zavarja, addig tűri, amíg el nem veszti az önuralmát, akkor meg képtelen fegyelmezni magát.

- nem tud konfliktust sem megelőzni, sem kezelni

- az agresszív kommunikációja nélkülöz minden féle konvencionális formát (nem vádol, nem érvel,intonációval pótolja a verbális hiányosságokat, kényszeres ismétlései elhúzódnak)

- agresszív stádiumban az önérdekeire van a legkevésbé tekintettel (értsd: nem kalkulál azzal, hogy mivel jár a kitörés, mit ér el vele stb)

A nyár legtipikusabb ilyen története az volt, amikor a homokozóban felejtette az egyik legkedvencebb bábuját (egy rémlény, akit mindig megsajnál, jellemző). Gergő elárasztotta a homokozót, és az így képződött mocsár elnyelte a figurát. Arra lettem figyelmes, hogy Imre kétségbe esetten dagasztja a sarat és azt hajtogatja, hogy "Jaj, hova tűnt Davy Jones" "Szegény Davy Jones" és jajongott, jajongott, mint egy hanti javasasszony, valami mély finnugor siratóéneket. Képtelen voltam kiszedni a homokból. Szidta Gergőt, de a szidalom minden második mondata Davy Jones siratása volt. Késő estig keringett a homokozó körül. Este lefekvéskor azt mondta, hogy eszébe jutott egy régi baleset, amelynek két gyerek volt az áldozata, és attól fél Davy Jones (a hüvelyknyi, kopott műanyagfigura) is olyan sorsra jut. "Vajon mi lehet vele, kint a sötétben?" - szipogta, és így aludt el. Másnap reggel 7-kor (szombat volt) pizsamájára gumicsizmát húzott, és ment ki tovább keresni a homokba. Délelőtt 10-kor megtalálta a bábut, de még egész nap feszülten hajtogatta, hogy "Szegény, szegény Davy Jones"

Gergő másnap felhívta, hogy bocsánatot kérjen, kis noszogatásra megbocsátott (amúgy nem haragtartó) és utána is rögeszmésen hajtogatta, hogy Davy Jones, szegény Davy Jones.

Egy másik gyerek, mondjam úgy 'normális' gyerek ilyenkor számonkéri a másikon az eseményeket, így vagy úgy megoldja a helyzetet és max 1-2 órán belül maga mögött tudja a történeteket. De Imre nem tudta azt mondani, hogy 'mit csináltál a bábummal?' hanem rögtön elméleteket gyártott az iszapról, a mocsarakról, a sötétség erőiről, beugrottak neki rég látott események, párhuzamokat vont. ilyenket mondott 'tudod, te milyen rossz lehet neki abban a sötét, vizes homokban?'

egészen fura fickó.

kedvelem:)

 

Szólj hozzá!

2009.09.13. 15:36 tsetten

A balesetekről

Érdekes vita bontakozott ki egy blogon a gyerekbalesetekről (annak kapcsán, ami a nyáron egy magyarországi vizes szabadidőközpontban történt). Kár, hogy a vitát már nem tudom belinkelni, időközben bezárt a blog. Így most ide írom le, hogy a nyáron figyeltem meg a strandon, hogy nem kell hozzá emberi mulasztás, különleges környezet ahhoz, hogy pillanatok alatt bekövetkezzen a tragédia. Tömegben nincs az a gondos szülő, aki folyamatosan tudna vigyázni a gyerekére, pláne, ha több van neki. Ráadásul tömegben az embernek romlik a koncentráló képessége, sok az inger, tulajdonképpen nem is értem, hogy nem történik naponta valami borzalom.

A konkrétum meg az, hogy egy hete a Somos tetőn voltam tanúja egy majdnem tragédiával végződő esetnek. Van az EU-komform hiperszuperbiztonságos, ultramodern, gumipadlós, ütésgátlós, védőfelszereléses, lekerekített, szálkamentes játszótéren egy paraván. Olyan, ami mögé ha odaállsz, és kinézel az erre kialakított lyukon, mintha álruhát vennél fel. Csak az arcod látszik, és a paravánra festett jelmez. Na és játszott előttem egy 2 év körüli gyerek az anyukájával. A gyerek kidugta a fejét a lyukon, és mi hátulról láttuk, hogy kalimpál a lábával. Nevettünk is. Mindaddig, amíg jött egy pasi, és nem közölte, hogy a gyerek fulladozik, elől látszik az arcán (amit mi a paraván miatt nem láttunk), hogy nem kap levegőt. Odarohantunk, a mama térdelt a paraván előtt, de tehetetlen volt. A pasi, aki észrevette a balesetet, hátulról próbálta kihúzni a kisfiút, de beszorult a feje. Egyre jobban vergődött. Én észre vettem, hoyg a kezét is bedugta a lyukon, azért szorult be a feje. Valahogy kifejtettem a kezét, de még mindig nem tudtuk kihúzni a gyereket. Az édesanyja, érthető módon pánikba volt esve, csak térdelt a földön. Végül a férfi megfogta a kisfiút hátulról, és kirántotta, miközben az anyuka sírt és jajgatott, hogy megsérül a feje. Pillanatokon belül múlt, hogy ne a szemünk láttára történjen valami visszafordíthatatlan. Sértetlenül mentek haza, nem is tudom, min múlott.

Mindezt csak azért írom le, magamnak is, hogy mindig, mindenhol történthet valami. És hogy nem lehet eléggé vigyázni.

Szólj hozzá!

2009.09.13. 11:55 tsetten

Autizmus, nyelvtanulás

Címkék: imrológia

Most hogy jön az iskola, ismét elkapott bennünket a pánik, hogy Imre nem tud románul. Nagyon furcsán nem tud románul, mert időnként olyan szavakat mondd, amikről fogalmam sincs, honnan szedi őket, rendszerint viszont egy egyszerű tőmondatot sem tud összerakni. Belegabalyodik a lét ige ragozásába, fogalma sincs egyesszám-többesszámról, egyeztetésekről. Nem megy na. Pont úgy nem tud nyelvet tanulni, ahogyan nem tud "klasszikus" módon szabályokat követni, a szavak különös, öntörvényű rendben vannak a fejében.

Valami szabályszerűség mégis van benne ez tény.

A következő beszélgetés hangzott el kettőnk között, írom románul és magyarul is, hogy mindenki élvezhess:

- Ce maninci Imre? (Mit eszel imre?)

- Caine! (Kutyát)

- Ce maninic?! (Mit szel?!!!)

- Maine. (Holnap)

A poén az, hogy a kenyér (paine) szóalakja nagyon hasonlít a kutya (caine) és a holnap (maine) holnap szóalakjára. Imre pontosan tudta, ezért is cukkolt és poénkodott.

A végén még azt is hozzátette, hogy

- Nu pe  Bandi! (Nem Bandi kutyát eszi)

Csak azt nem értem, ha valaki nem ismer egy nyelvet, nem tud beszélni, akkor humorizálni hogy tud nagyon idegennyelvül?

Szólj hozzá!

2009.09.13. 11:38 tsetten

Gábor helye az univerzumban

Címkék: gábor

Imre és Matyi már hónapok óta játszik egy véget nem érő fantáziajátékot, amibe időnként Miki és Gergő barátunk is bekapcsolódik. Az a neve, hogy "birodalmas", és arról szól, hogy belakják a galaxisok sok sok bolygóját, különböző lényeket találnak ki, bolygóközi történeteket. Laza kis univerzális képzelődés.

A birodalmast úgy játszák az érintettek, hogy le fel járnak az udvaron, mint Arisztotelész és tanítványai, szóval peripatetikus szabályok szerint. Halkan duruzsolva cserélik az eszmét az intergalaktikus ügyekről (tavaly hangzott el az klasszikus mondat "az én bolygómon úgy mondják a körtének, hogy hörte"), és hozzá a Csillagok háborújának, az Űrszekereknek és egyébb scifi filmeknek az aláfestő zenéjét dudorásszák. Túturuttútúútutúúú - ez hallatszik folyamatosan a portánkon.

Gábor első lépése a galaxisok felé az volt, amikor megtanulta ezt az űrzajt dudorászni, ha magában van, akkor is azt énekli, amit a fiúk.

Második - nem önkéntes - lépése az volt, amikor Matyi és Imre rájött, hogy a babakocsija tulajdonképpen egy szuperszónikus űrjárgány, és Gábor egy babatestbe zárt galaxisokon felüli hatalom birtokosa. Ártatlan külseje iszonyatos erőket rejt. A felismerés óta a kertben bóklászó űrkalandorok versengve tolják magukkal az univerzum urát, aki egy C kategóriás babakocsinak álcázott lezerüberszuper járgányban üldögél és csendben gondolkodik azon, mi legyen a világ sorsa

1 komment

2009.09.10. 06:30 tsetten

Restum

Címkék: anyu

Tegnapelőtt elmentem Sz.B.-hez az augusztusi műtét utáni ellenőrzésre. Nem ő végezte a bevatkozást, és nem is ő állapította meg, hogy mi történt, mert szabadságon volt. Mégis hozzá mentem, biztonságot ad nekem az intelligenciája és alapossága.

A vizsgálat előtti éjjel álmodtam, Londonban éltem valami kommunában, színes ruhás, torzonborz hajú vidám emberek vettek körül. És álmomban is el kellett menni vizsgálatra. Egy szedett vedett bérházban került rá sor, a nőgyógyászati rendelő együtt működött egy hajszobrász-szalonnal, az egyik sarokban sorra másztak fel a kecskére a nők, a másik sarokban pedig minden féle vicces hajkoronát varázsoltak a fejükre.

Engem egy piros hajú, színes sálas lány vizsgált meg, nem is jött, hogy elhiggyem, nőgyógyász. Csak ultrahangos felvétel készült, és vidáman közölte, hogy a terhesség mégis él, egészen betöltötte a magzat szívdobogása a különös, szertelen teret. Mikor Gáborral majdnem elvetéltem, akkor örültem ennyire ennek az erős, gyors dobogásnak.

Erre ébredtem.

Aztán elmentem a rendelésre, útközben attól tartottam, hogy megint meghallgatom a "jobb ez így" elméleteket. Gyorsan és szárazon közöltem a tényeket Sz.B-vel, és mondtam előre, hogy tudom a válaszokat, de megvisel, ami történt. Azt hiszem megértett, mert nem mondott semmi olyant, amit ilyenkor szoktak.  Csak annyit, hogy biológiai értelemben sokkal egyszerűbb a történet, mint lelki értelemben.

Megvizsgált az ultrahang készülékkel, tökéletes pontos gépe van, és ő is tökéletesen érti. És vártam, hogy meghallom az álmomban hallott hangot.

De nem hallottam meg, csak megnéztük a teljesen üres méhet. Pontosabban, mondta Sz.B., "van egy kis restum" - maradvány - de az az ilyen beavatkozások esetén természetes.

Mondtam neki, hogy azt hiszem, csak egy újabb terhesség tud vissza hozni a felszínre. Azt mondta, hogy várjuk meg az első menstruációt. Utána minden indul újra tiszta lappal - mondta.

Tiszta lap, ezzel jöttem ki tőle. A kocsiban valami német sörivós, asztalcsapkodós zene szólt. Annyira sírtam, nem láttam az utat. Még szerencse, hogy időben felismertem, mennyire vicces a virslidalra átélt katarzis.

Itthon zajongott a majom ház. Senki sem kérdezte, hogy volt, mi volt. Én meg nem mondtam.

Azóta gondolkodom, azon, amit Sz.B. mondott. HOgy vannak-e tiszta lapok, és hogy kitölthető-e bennem ez az űr. Vagy marad a restum.

7 komment

2009.08.30. 06:18 tsetten

Evolúcióelmélet

Címkék: vigyorin imrológia mikisztán

Ebattáknak az az elmélete, hogy a fagyigömbök száma arányosan nő az évek számával, úgyhogy szükségszerűen évről évre kénytelenek vagyunk több és több fagyit venni. Nem azért, mert ők kikényszergetnék a mamájukból, hanem ez a biológiai törvény, a genetikai kód.

Most a 3 gombócos egyedfejlődési fázisban vannak, de Imre kiszámolta, hogy annyi idős korában mint én már 9.5 gombóc fagyit kell megegyen. Én nem szoktam, csak két gombócot enni, és ezt is inkább szolidaritásból, mert nem szeretem olyan nagyon, de az ember a főemlősök azon osztályába tartozik, akik csapatokban (a csoportchierarchiát szigorúan betartva) fagylaltoznak árnyas ligetekben, nincs különutas státusz. Azt ebatták elég nyugtalanul szokták elkönyvelni az én rendellenesen kicsi adagjaimat, és mindig megkérdezik, hogy "csak nincs valami bajom"? Ráadásul amíg ők merészek és vállalkozókedvűek és megkóstolnak mindent, ami zöld, vagy kék, vagy éppen szezámmagos, vagy egyáltalán nem lehet tudni, hogy mi van-a- fantázianeve-mögött-gombóc, addig én mindig csoki-málna (lázadó kedvemben áfonya, erdei gyümölcs) konzervatív tandemben utazom.

Gábor mindig kap üres tölcsért, jövőre már a biológia belső logikája szerint, muszáj lesz egy gombócot legaláb legyűrnie.

Az  igazi szabad lélek sosem üvegtálból, vagy műanyag ingyombingyomból fagylaltozik, hanem mindig csak tölcsérből, amelynek az alja kirágható, és a tartalom két végéről fogyasztható. A két végéről fogyasztott fagylalt duplán jó, kétfelölről jön az íz, lehet cuppogni, szörcsögni és a végén átnézni a tölcséren, mint egy kalóztávcsövön. És hogy az anyai idegek ilyenkor a csöppenésveszély miatt az utolsókat rángják, az senkit sem érdekel. Az evolúciónak megvannak az áldozatai, hulljon a férgese.

1 komment

2009.08.29. 07:46 tsetten

Kaptunk

Címkék: anyu

Van egy kedves olvasója a blogunknak. Az a típusú olvasó, akinek a figyelmét akkor is érzi és köszöni az ember, ha ő maga nem ír.

Néhány napja küldött nekem egy csodaszép határidőnapló. Csak úgy. Nem tudhatta, hogy ez az az év, amikor nem volt határidőnaplóm (valószínűleg ezért zökkent ki az idő az idén), és hogy hónapok óta kutatok valami ilyesmi után.

Szeretném, ha tudná, hogy pont azt és pont akkor ajándékozta, amikor és amire éppen nagyon szükségem volt, és biztos, hogy mostantól helyére kerülnek a dolgok.

És köszönjük a figyelmet. És kívánunk ebattákul sok szép napot, és azt hogy a pillanatnyi nehézség, amin most épp átment, inkább haszon legyen, mint kár.

 

Szólj hozzá!

2009.08.29. 07:41 tsetten

Megtalálta önmagát

Címkék: vigyorin mikisztán

Miki bejelentette, hogy megtalálta önmagát.

Csaba és Máté fellélegzett. Végre valaki a családban.

Miki utólagos magyarázata: eszébe jutott a vicc, amin már régóta gondolkodott.

Szólj hozzá!

2009.08.29. 07:39 tsetten

Jesse James

Címkék: imrológia mikisztán

A Jesse James az a film, amit én sose nézek végig, van még néhány ilyen, például a Butch Cassidy és a Sundance kölyök. És azt se nagyon szeretem, ha az ebatták ilyeneket néznek. Ebből következően ilyeneket néznek, és persze hogy hat rájuk nagyon.

A legutóbbi Jesse James vetítésen (Cinemax havonta egyszer leadja) Imre megállapította, hogy:

- Jé, ezek mind feketében vannak, hát ez diktatúra!

Miki - Amerikában nincs diktatúra, te!

Imre- Deee, ott sok állam van

Miki - De a diktatúra az nem egy állam

Imre - Igaz, Európában is volt ilyen diktatúra. De azért feketében vannak.

 

Szólj hozzá!

2009.08.26. 03:16 tsetten

És bánt

igen, bánt, hogy elment. hullámokban jön ez a bántás. és rendszerint ilyenkor nem gondolom végig a gondolatokat, mert tudom, hogy ezt nem szabad. de már elmúlt az első napok életösztöne, hogy kértem (volna) segítséget, részvétet, ilyesmi. (most figyeltem meg magamon, hogy mennyire kell ilyenkor az érintés.) most már azt sem szeretem, hogy visszajön, mert tudom, hogy minden élet (vagy annak az esélye) egyedi és egyszeri. és nem szeretem, hogy "jobb ez így", és azt se, hogy "képzeld el, hogy mi lett volna ha".

azt álmodtam tegnap, hogy gátőr vagyok egy nemlétező hatalmas hatalmas tónál Csík és Gyimes között. Meredek hegyoldalakat másztam. És találkoztam Gábor nagymamájával, akit én sem ismerhettem. Ez jó volt. Egészen jó volt.

4 komment

2009.08.26. 02:28 tsetten

3.18

Ennyi az idő most,  amikor elkezdem írni ezt a bejegyzést, és különös, hogy ébredtem meg. Rendszerint 4.00-kor nézek először az órára, és onnan már könnyű elvergődni 5-ig, 5.30-ig legális felkelési idő.

Sok kérdés foglakoztat ilyenkor (eufemisztikusan fogalmazok), leírom ide a blog tematikájához kapcsolódókat:

- miért eszik Gábor homokot, amikor csak teheti?

- mikor jutunk el családorvoshoz, hogy beutalót kérjek néhány analízisre? (úm. bélféreg, a fenti bejegyzésből következően Gábornak, Imrének szemészhez, magamnak is, hátha magyarázatot kapok arra miért történt, ami történt velem.)

- mit kell venni iskolakezdésre? (tematikához nem tartozik ide, viszont ébren tart a miből kérdés?)

- hogyan tovább harmadik és negyedik osztály (Imrééknek a tanügyi törvénytervezet értelmében negyedik végén záróvizsgát-felvételit kell tenni. Ha életbe lép, na hát az nem lesz könnyű történet. Miki osztályával nagy bajok vannak, nincs elég kitartó szülő az alternatív oktatás támogatására, mindenki bizonytalan, ötlettelen, inog a struktúra, egyáltalán marad-e az osztály?)

nem is írom tovább, mert nem fog segíteni a visszaalvásban. legyen már reggel 6.

(update: most figyelem, hogy milyen furcsa, a bejegyzés idejeként a felület korábbi időpontot jelől, mint amit én rögzítek. A blog magyarországi idő szerint él, én pedig nem.)

3 komment

2009.08.23. 10:03 tsetten

Még jó hogy

Címkék: vigyorin imrológia

beadtuk Mikinek a kutyaoltást - mondta Imre, vigyorgó részvéttel a fenékbeharapást szenvedett, veszettség ellen beoltott öccséről - másképp költözhetne ki Bandihoz az udvarra. Lehet, még ruhát se kéne adni rá.

Szólj hozzá!

2009.08.20. 21:38 tsetten

Zsuffa jazz

És akkor mentünk az autóban és szólt a rádióban a Zsuffa Péter jazz klubb, és arra gondoltam, meg kellett  élnem a 33 évet (jelzem krisztusi kor, ha szabad ezt  gender alapon alkalmazni), hogy igazán, őszintén, át tudjam adni magam ennek a műfajnak. És hagytam, hogy ide-oda gurítson a zene, labdázzon velem, hátul halkan zsizsegtek az ebatták is (ti ezt még nem érthetitek pajtikák), amikor egyszer csak meg kellett állnom, hogy kiszálljak, párperces elintézni valóért. És motor, zene kikapcs, már kászálódnék is ki, amikor Imre utánam szól, "a zenét hagyd anya, olyan jó". 33, pff! Köszi Péter, jó vagy!

És akkor ide még bemásolnám a fülbemászást:

"
Ez egy jazzműsor, ami nem a zenéről szól. Inkább arról: lehetséges boldognak lenni, ha hagyjuk hogy segítsen a zene.

Feltéve, ha olyan az a zene, ami megérdemli, hogy nálam is elhangozzék. "
 

2 komment

2009.08.20. 21:31 tsetten

Sünölógia

az utóbbi időben sokat sakkozok azon, hogyan lehet a családi és nem családi surlódásokat kicsit átszervezni (előtanulmányként testközelből figyelhetem P. és E. nem mindennapi, jó irányba tartó héjanászát).

a következőkre jutottam: a tavaszi rendőrtüntetések során sztárakcióvá avanzsált sün-taktikát fogom követni. ha valaki baromságokat mondd, vagy csinál, egyszerűen ellentmondást nem tűrő módon rászólok: Sün!       Na, erre varjál gombot barátom!

néztem a tévében a Beugró című kedvenc műsoromat, és rájöttem, hogy majd én is kívülről nézem a szituációkat, amiket megélek, és majd instruálom magam is, meg az aktuális veszekedő partnert, valamiféle V-effektel via Brecht. annyira tipikusak ezek a szituációs gyakorlatok, amelyeket hajlamosak vagyunk egyediként, egyszeriként és végzetesként megélni. de minek?!!!

Végezetül bemutatnám a klasszikust, az überelhetetlen párkapcsolati, testvérkapcsolati, munka- és családkapcsolati tanulmányfilmet, köszi SzabóTnek!!!

 

 

 

 

 

1 komment

2009.08.20. 21:15 tsetten

Jóslat

Címkék: kirándulás mikisztán

És rögtön azután, hogy visszaértünk a Szent Anna tótól, ettünk a középkori étteremben kézzel, és letaroltuk a kedvenc fagylaltosunkat Zsom elvitte a két nagy ebattát a Nyugati Kárpátokba egy hétre sátorozni. Ez mondjuk remek, de én csinálom össze magam, amikor nincsenek itt, és rágom a körmöm, hogy utaznak, hogy alszanak, és egyébb anyai dilemmák. És persze ez úgy működik, hogy egyik este mondja Miki, hogy a sátortábor környékén klassz kutyák vannak. Mire én "jaj vigyázz, nehogy megharapjanak", mire másnap cseng a telefon, hogy Mikit fenékbe (!) harapta egy kutya. Futás Belényesre oltásért. VAsárnap jönnek vissza, csak kapjam őket a kezem közé!

1 komment

2009.08.20. 21:13 tsetten

Csak mi

Címkék: mikisztán

Még mindig nem tettem le a tengerre menés lehetőségéről, ámbátor se pénz, se posztó, csak a vágy. Katáék mennek a hétvégén, hívtak minket is, van olcsó szállás, és majdnem elcsábultam, hogy akkor majd a Fekete tenger parjtán húzom az igát napközben, az ebadták meg hátha tudnak egy kicsit pancsolni. De Miki azt mondta, hogy ő imádja a barátainkat, viszont olyan keveset voltunk együtt, csak mi, én és az ebatták, hogy ő úgy szeretne menni, hogy egy kicsit elbújjunk. Megpróbáljuk!

Szólj hozzá!

2009.08.20. 21:10 tsetten

A trollok almatortát esznek

Címkék: kirándulás

Szóval csak araszoltunk, araszotunk le a vulkán tetejéről, a békakirályok és trollok között felhőből ki, felhőbe be. Azt hittem sosem lesz vége az útnak. Nem törődtem a borzasztó kátyukkal, utóbb rájöttem, hogy kár volt, mert el is ferdült a tengely. Annyira nehéz álom szállt meg, hogy tényleg, másodperceken múlt, hogy el ne aludjak a volánnál. Alig értünk be csíkba, az éjjel kellős közepén húztam és vontam őket magam után, mit ne mondjak, sokkoltuk a családot.

Nem csak azzal, hogy a legnagyobb viharban elmentünk sátorozni, az éjjel kellős közepén mégis visszafordultunk, hanem azzal, hogy másnap kora reggel megint útra kerekedtünk, és visszamentünk a Szent Anna tóhoz és Katáékhoz. Megenyhült az idő, és végül közösen meglátogattuk a Mohos-lápot, ami szintén egy vulkanikus tó, tetején 18 milió éves hamuréteggel, és a tó vizén ringatózó hamuba nőtt törpe fenyőkkel, húsevő növényekkel, fekete viperákkal. Tiszta időutazás: alig tudtuk kirángatni Imrét a túristáknak kijelölt cövek-ösvényről.

Aztán megettük az ünnepi almatortát, mégegyszer felköszöntöttük Katát, megnéztük magunknak a Szent Anna tavat, megállapítottuk, hogy hiába szednek környezetvédelmi pénzt a belépéshez, még mindig elhanyagolt és szemetes a környék, de vannak vadkacsák. Nyuszi T. megpróbált egy fotót készíteni az ebadtáról a "vigyázat medvék!" felirat alatt, de nem sikerült. Én egyáltalán nem fotóztam, mert a sagahoz hozzá tartozik, hogy a régóta tervezett és előkészített kirándulásra csak a melegruhát, a hálózsákokat és a fotóaparátot felejtettük elvinni.

Hát így volt a nyár, amikor nem lászottak a csillagok

2 komment

2009.08.20. 11:13 tsetten

A tó, és anya a troll

Címkék: anyu imrológia mikisztán

Múlthéten a Szent Anna tónál voltam az ebattákkal. Katáéknak lett teljesen elege a mindig feszült, tomboló, és lényeget kerülő  szülinapi zsúrokból, és azt találták ki, hogy válogatott társasággal kivonulnak igazi születésnapi ünneplésre. A terv az volt, hogy fekszünk a tóparton, nézzük a Szent Anna tökéletes kráterét, a fölöttünk csillámló augusztusi eget, és megpróbáljuk kiolvasni belőle Kata mind a tíz évét, és azt a végtelen és boldog időt, ami előtte van.

A terv persze terv, ami azért van, hogy ne valósuljon meg, legalábbis ne úgy, ahogy az ember tervez. Mert végül tudjuk mind, hogy Isten végez. Vagy ki.

Petiék nem jöttek, mert Petinek asztmás rohama lett. Osztálytárs Gáborék nem jöttek, mert most nyílik valami fűféle, amire Gábor allergiás. Rögtön értettünk a jelből, a civilizációtól nem lehet megszabadulni.

De azért megátalkodottak voltunk, és mi az ebatták, Kata, Jula huga, Krisztina barátnője, és a világ két legszülője Ági és Szilárd elindultunk. Utóbbiak előre, mi utánuk, mert én még dolgoztam péntek délelőtt. Meg különbenis, ha már az ember veszi magának a szemtelenséget, hogy három gyerekkel egyedül vágjon neki, akkor egyedül vágjon neki, és ne konvojba keltse az illúziót, hogy sok lúd disznót győz.

Rögtön Jedd után volt egy kis közjáték, ami teljesen átmelegített, Koronka elé érve elmeséltem, hogy három éve találkotam itt Fejtő Ferenccel, aki ha jól számolom 1936-ban járt utoljára Erdélybe. Imre teljesen elképedt, és megjegyezte, hogy "Szegény, nagyon rossz lehetett neki, hogy azóta nem járt erre". És kérdezte, hogy hol élt Fejtő, én mondtam, hogy Párizsban, és erre Imre megint mondta, hogy szegény, mert hogy szép város Párizs (Imre is ott fogant), de azért itt élned kell, és halnod nem. Na hát, teljesen megdöbbentem, hogy a fiam ennyire de ennyire belenőtt a tájba, vagy mibe. És úgy de úgy örültem neki. De jó ez így.

Udvarhelyen megint beugrottunk a kihagyhatatlan Alexandra cukrászdába, feltankoltunk a krumplis pogácsából (a Tolvajos tetőig feldolgoztuk) és vittünk az ünnepeltnek túrós-csokis süteményt, észbontó.

Csíkban utol ért az az acélszürke, fekete szélű vihar, ami csak itt tud tombolni, alcsíkon már nem láttam ki az autóból, úgy araszoltunk (Vajon miért van, hogy rendszersen utol ér vmi természeti katasztrófa, ahányszor mindhárom ebattával kocsiba ülök?) Rendületlenül másztuk a szerpentint a csúszós, rossz úton. Egyszercsak előttünk termett egy hatalmas lény, hirtelen azt hittem medve. Csak néztünk egymásra én ki, ő be a kocsiba. Aztán arrébb cammogott, ekkor láttam, hogy a loncsos elázott bunda mögött nem kölyök medve, hanem nagyra nőtt pásztorkutya lapul.

Fent a csúcson  vártak Katáék, és hamar-hamar felhúztuk a sátrat, megbeszéltük, hogy ez az az év, amikor nem látszanak a csillagok, de jó, hogy együtt vagyunk, és ott vagyunk együtt, és hogy megmásszuk egymásért a nagy hegyeket, akár el is mozgatjuk azokat. Gyorsan bevacsoráztuk a reformszalonna-hagyma vacsorát és rájöttünk, hogy Gábornak mégse lehet egész éjjel az olmos esőbe sátorozni. Úgyhogy éjjel 11-kor, nem tanulva az előzőekből, megint kocsira szálltam a három fiammal és nekiindultunk a sűrű sötét erdőnek.

És itt kezdődik a történet.

Mert a fekete erdőből kifénylettek a karcsú,síkos tölgyek, besziszegtek az ablakon a fenyők. Felhők kúsztak az útra, lassan de biztosan ereszkedtünk a semmibe. Miki és Gábor gyorsan elaludt önvédelemből. Imre az első ülésre ült, holott sosem szokott, mindt mondta, hogy vigyázzon rám. Talán érezte, hogy pokoli fáradt vagyok, és bármikor legyűrhet az álom, nem tudom. Ezért aztán elkezdett mesélni a trollokról, és az erdőben lakó szörnyekről. SZerinte a trollok azok, akik jó ügy érdekében akár szörnyűségekre is képesek. Ezt nem értettem, de akkor Imre megkérdezte, hogy ha mondjuk őt valaki bántaná, akkor én tudnék-e szörnyű dolgokat elművelni. És akkor be kellett valljam, hogy igen, és kiderült, hogy én egy troll vagyok. Közben a Tusnádi sötét erdőben tenyérnyi, fényes hasú békák ugráltak szembe a kocsi fényével, a ködből váltak ki, és köddé lettek, és mi csak mentünk, mentünk, ereszkedtünk le a sötétbe.

Innen folytatódik majd a mese, de már inkább tündérek, és kedves vizilények lesznek benne, legfennebb háziasított trollok:)

Szólj hozzá!

2009.08.16. 21:21 tsetten

Pomogácsok

Hónapok óta addikt vagyok, de ez, hát ez abszolút nélkülözheteten poszt.Mindenkinek nagyon ajánlom:)

Szólj hozzá!

2009.08.16. 09:26 tsetten

tükörrántotta

Címkék: vigyorin imrológia mikisztán

gyakran kérdezik meg, hogy Imre és Miki ikrek-e, holott az egyik nagyfülűkékszemű, a másik medvoid barna. de nem ez a gond, hanem az, hogy Imre a tükörtojást szereti, Miki meg a rántottát. és azokon a reggeleken, amikor megkérdem, hogy kértek-e tojást, mindig megértem, hogy nincs olyan, hogy tojás, és az a kérdés sem érvényes, hogy mi volt előbb a tyúk, a tükörtojás, vagy a rántotta.

elválaszthatatlanul különböznek egymástól teljesen.

Szólj hozzá!

2009.08.12. 10:11 tsetten

Oroszlán lenne

Címkék: mikisztán

Tegnap nézett Miki egy filmet a ragadozó nagymacskákról, és közölte, ha ő leopárd lenne, bizony nem hagyná magát lerázni. "Csak rohannék, rohannék és harapnék hamm-hamm, amíg el nem kapnám az antilopot". Én úgy megdöbbentem ezen, mert mindig az antilopnak drukkoltam, alapvetően nem is értettem, hogy lehet ezt végig nézni, és pláne lefilmezni. Miki szerint, aki vacsora előtt volt, az éhség nagyúr, és ha enni kell, akkor enni kell. Én meg, hát nem voltam a helyzet magaslatán, úgyhogy feltettem a leghülyébb kérdést, amit fel lehetett: hogy mit szól szerinted az antilop anyukája? Miki kicsit gondolkodott, makacsul vállat vont, és közölte, hogy olyant enne meg, amelyiknek nincs anyukája. De - mondtam én - minden antilopnak van anyukája, vagy tesója, vagy ilyesmi. Megpróbált váltani, és kibújni a morális szörcsögésből Miki, és közölte, hogy inkább oroszlán lenne, mert az oroszlánok csapatban vadásznak, és az ám az erő, meg az okosság. Teljesen lezsibbadtam, Mikin is, és magamon is, hogy micsoda buta reakcióim vannak. Aztán megettük az eredetileg ebédnek szánt kései vacsorát, a spagettit (hajdan volt, méltatlan körülmények között, esélytelenül levadászott disznóból) és Miki természetrajzi szimpátiája megenyhült. Útban lefekvés felé találkozott Gergő nálunk vakációzó hörcsögével, és mintegy búcsúzóul még visszaszólt, hogy hát igazából hörcsög lenne. Minden kaja házhoz jön, nem kell vadászni, van kis különbejáratú mókuskerék is. Tudja isten, nem lettem felhőtlenül boldog attól, hogy Miki egy ellustult hörcsög akar lenni.

Egész éjjel gondolkodtam, hogy mi is legyen, de nem jutottam egyről a kettőre. Lehetne mondjuk szerencsésebb szarvas, de a szerencse nem rendelésre készül. Vagy mondjuk sün, az nem egy rossz alternatíva. És reggel láttam a hideg harmatos kertet, és elképzeltem, ahogy kapkodja sünlábait a bokrok alatt elgémberedett giliszták után kutatva.

Szólj hozzá!

2009.08.11. 09:48 tsetten

7+1

Címkék: anyu

Hóhért akasztok az utóbbi napokban, magamat. Évek óta foglalkozom a gyásszal, a gyász-helyzetekkel, így kívülről figyelem magam. De ez sem mentesít attól, hogy belülről történjenek a törvényszerű folyamatok. Pedig szeretnék most minél nagyobb távolságra kerülni magamtól. Legalább az automatizmusok (önvád pl) ne indulnának be, ne tenném fel, és ne válaszolnám meg a megválaszolhatatlant, hogy miért történt. Közben arra gondolok, amire eddig annyiszor ilyen esetekben, hogy minden vezet valahova, minden olvasható jelként, értelmezhető helyzetként. És arra is, hogy minden másodpercnyi létezés létezés. És itt volt egészen pontosan 7 hétnyi és 1 napnyi létezés. Próbálom ezt az időt visszapörgetni, nem lehet. Persze, eltűnt időnek nincs nyoma. Ennek pláne nem volt. Dühít a tőlem függetlenü működő testem, ami nem én vagyok, amiben lejátszódott ez az egész levés-nemlevés, anélkül, hogy tudtam volna róla. Na jó, hát mi a tudás? A tudásom ebben az esetben értelmetlen és haszontalan lett volna. Az érzeteim kellett volna segítsenek, vagy legalább örömet nyújtsanak ehhez a 7 héthez és 1 naphoz, de ezalatt az idő alatt nem volt más, csak feszültség, szorongás, fáradtság. És ez fáj, ez fáj a legjobban, hogy nem tudtam semmi örömtelit teremteni, átadni ezalatt az idő alatt. Egyetlen este rémlik fel, amikor fagyit ettünk én és a három ebatta, és néztük a vízfelületen táncoló narancssárga fényt. Hátha abból begyöngyözött valami ebbe a 7 hétbe és 1 napba.

A legjobban az esett, hogy azt mondta valaki, még visszajön. Bárcsak lenne hitem, ilyen hitem. Végülis valami mindig újraszüli önmagát, én sem magamnál kezdődtem, és nem magamban érek véget, ezt tudom. Ez a 7 hét és 1 nap végtelenje. Szeretnék most belesimulni ebbe a végtelenbe. Lenni csak az az egyetlen és végtelen, narancssárga fényű, málna és csoki ízű, kétgombócos létezés. Semmi több.

6 komment

2009.08.09. 17:12 tsetten

Humor

Címkék: gábor vigyorin imrológia

Fogalmam sincs, hogy a humor mennyiben tanult kommunikációs eszköz, és mennyire személyiségfüggő jelenség. Csaba kérdezte, hogy Imre is annyit nevetett-e, mint Gábor ekkora korában. Ha vissza gondolok Imre valóban sokat nevetett, mint Gábor, Miki viszont hallgatagabb fazon volt: ő is vidáman reagált dolgokra, de ehhez alapos indok kellett. Imre keresi egész kicsi kora óta a vicces helyzeteket, és teremti azokat, Miki kiélvezi. Ez a kettejük kettősének a titka is: Imre az aktor, Miki a közönség.

Imre humorfejlődését figyelve azt is látom, hogy a szituációs humor fejlesztette a nyelvit. A mit vesz fel, hova bújik el, mit mire használ - humora vált először szóviccek, aztán mesélhető történetek forrásává, formájává. A mindennapos tengeri beszámolók (a múlthéten a Fekete-tengeren voltak Zsommal) fordulatai voltak, hogy "ma sült medúzát ettem", "Anya, láttam cápát! ............... a tányéromon".

Gábor most áll a humorfejlődés elején. Az első tudatos "vicce" az volt, amikor a keze helyett a lábával kezdett el integetni. Tudta, hogy vicces, ilyenkor mindig nagyot kacagott. A lábhoz amúgy is bensőséges viszony fűzi. Nem csak a békés saját-lábujj szopogatás idillje miatt. Ha eszünk, vagy beszélgetünk az asztalnál, gyakran odamászik az apja lábához és csiklandozza. Erre Csaba érzékenyebb, mint én, hangosan nevet, elkapkodja a lábát, gondolom azért vált elsődleges célponttá. De hogy Gábor a lábfunkciót milyen alaposan tudja alkalmazni, arra akkor jöttem rá, amikor egyszer meztelen lábbal, de egyedül üldögéltem a szobában, odajött, végigzongorázott a lábujjaimon, rámnézett és nevetve azt mondta, "Apa". Hát, ha Freud pajtás tudná, hogy egy fiatalemberben az Apa-kép azonosult a lábfétissel, biztos újraírná az életműve egy részét:)

4 komment

2009.08.07. 12:55 tsetten

Képek

És most dokumentálom a túrabejegyzéseket. Sorrendben, mert képaláírásokat még nem tudok helyükre rakni: székelyderzsi erődtemplom, Bözödújfalú, és ami belőle maradt, keresdi vár, és az öt elszánt túrázóból négy.

 

 

 

 

3 komment

süti beállítások módosítása